Hét Rét hajlott a tér
Kaplocs.hu
2004.
Kedd este tombolt a taliándörögdi közönség. Együtt ropta öreg és fiatal, táncolni tudó és botlábú. A jókedv megteremtője egy igen színes banda volt: a Hétrét Zenekar.
Az együttes nyolc tagból áll: három gitáros, két fúvóhangszeres, két dobos, egy hegedűs és egy csörgődobosénekesnő. A doboknál ülő testvérpár lengyel ajkú. A csapatban korábban játszott még két amerikai is, de anyagi gondok miatt visszatértek a hazájukba. A sok-sok különböző hangszín - három női és két férfi torok - együtt különleges hangzást biztosított, borsódzott a hátam minden számuk közben.
Zenéjük a régi magyar, az ősi kelta és az ír motívumokat vonultatja föl. Mindezek mellett lengyel nótákat, illetve román átdolgozásokat is hallhattunk. Voltak pörgős és andalító számok is, a repertoár kimeríthetetlennek bizonyult. A közönség nem mutatkozott túl aktívnak, úgy tűnt, csendes-ülős estnek nézünk elébe. Mindenki ült, hallgatta a kellemes muzsikát, adott esetben tapsolt. Egyszer csak néhány fiatal röppent a színpad és az első sorok közti üres térre és elkezdtek táncolni. Körben ugráltak, majd párban forogtak, újra körré egyesültek, összeszűkült, kinyílt az alakzat… Akadt még néhány bátortalan jelentkező, majd még egy pár érkezett, lassan szállingóztak a tánctérre. Ekkor csapott csak a húrok közé igazán az együttes.
A gyors nóta - mintha egy vezényszó lett volna - parancsként ért az addig üldögélők
füléhez. Fölpattant boldogboldogtalan és együtt ropták kifulladásig. Az addig pangó területen meg se lehetett már mozdulni, mégis forogtak a körök, tekeredett a csiga. Kurjongatott nő, férfi , gyerek. A hangulat percek alatt felforrósodott és a tetőfokára hágott. Háromszor tapsoltuk vissza a Hétrét embereit, akik láthatóan elégedettek voltak aznap esti teljesítményükkel, valljuk be: joggal.
Kántor Lili